2009. január 21., szerda

Feldolgozhatatlan

Igen, tegnap okleveles villamosmérnök lettem. Alapvetően ambivalens érzés... Majd rájöttök, hogy amellett, hogy jó, igenis üres és fájó érzés kijönni az egyetem kapuján végzett emberként.

De a legjobb, amikor olyan emberek hangját hallod a telefon másik végén, akikre egyáltalán nem számítottál. És ez a világon a legjobb. :)

Talán még lesz egymással dolgunk. Szóval a viszont látásra:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése